Amikor belépünk egy helyiségbe, tekintetünket gyakran egy szép függöny vonzza magára először. A lakberendezésben a textíliák elsősorban esztétikai és árnyékolástechnikai szerepet töltenek be, ám van egy „láthatatlan” tulajdonságuk, amely kritikus helyzetben életeket menthet: ez pedig az éghetőség, illetve a lángállóság kérdésköre. Bár otthoni környezetben gyakran figyelmen kívül hagyjuk, a közületekben és a szállodaiparban szigorú előírások szabályozzák, milyen anyagok kerülhetnek az ablakokra.
Ebben a cikkben a tűzvédelem textíliákra vonatkozó, kevésbé ismert világába kalauzoljuk el, tisztázzuk a fogalmakat, és bemutatjuk, miért fontosabb a függönykészítés során a biztonság, mint gondolnánk.
Fogalomtisztázás: lángállóság vagy tűzállóság?
A köznyelvben gyakran szinonimként használjuk a lángálló és tűzálló kifejezéseket, holott szakmai szempontból jelentős különbség van köztük.
A tűzállóság (fire resistance) általában szerkezeti elemekre (falak, ajtók) vonatkozik, és azt az időtartamot jelöli, ameddig az adott elem képes ellenállni a tűznek anélkül, hogy összeomlana vagy átengedné a hőt. Ezzel szemben a textíliák esetében lángállóságról (flame retardancy vagyis FR) vagy nehezen éghetőségről beszélünk.
A lángmentesített anyagok célja nem az, hogy a végtelenségig ellenálljanak a tűznek, hanem az, hogy megakadályozzák a láng továbbterjedését. Ha a gyújtóforrást eltávolítjuk, az anyagnak önkioltónak kell lennie. Egy hagyományos pamut vagy kezeletlen poliészter nappali függöny másodpercek alatt lángra kaphat, és „kanócként” vezetheti a tüzet a mennyezetig. Ezzel szemben egy minősített lángálló textil csupán szenesedik vagy olvad, de nem táplálja az égést, értékes perceket nyerve ezzel a menekülésre.
Szabványok és osztályozások dzsungele
A függönyvarrás során felhasznált anyagok minősítésére számos nemzetközi szabvány létezik, amelyek ismerete elengedhetetlen a közületi projektekben. Európában az egyik legfontosabb az EN 13773 szabvány, amely a függönyök és drapériák égési viselkedését osztályozza. Az anyagokat 1-től 5-ig terjedő osztályokba sorolják, ahol az 1-es osztály jelenti a legbiztonságosabb, nehezen gyulladó kategóriát.
Gyakran találkozhatunk a német DIN 4102 szabvánnyal is, ahol a B1 besorolás a „nehezen éghető” (schwerentflammbar) kategóriát jelöli – ez ma az ipari standard a minőségi szállodai textília esetében. Franciaországban az M1-es minősítést (nem gyúlékony) használják referenciaként. Ezek a kódok a textíliák „útlevelét” jelentik: nélkülük egyetlen komoly közintézménybe sem kerülhetnek beépítésre.
Szállodai előírások: ahol nincs kompromisszum
A szállodaiparban a vendégek biztonsága az elsődleges, ezért itt a legszigorúbbak a követelmények. Magyarországon az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) rendelkezik arról, hogy a menekülési útvonalakon, közösségi terekben és bizonyos szobakapacitás felett kötelező a lángmentesített szállodai textíliák használata.
Egy szállodai szobában a sötétítő függöny (dimout vagy blackout) és a fényáteresztő függöny egyaránt hatalmas felületet képez. Tűz esetén ezek a nagy függőleges felületek drámai sebességgel képesek a lángokat továbbítani. Éppen ezért a szállodákban kizárólag műbizonylattal rendelkező, bevizsgált anyagokat fogadnak el a tűzoltósági átadás során. A felelősség itt a függönykészítés teljes láncolatát terheli: az anyag gyártójától a kivitelezőig mindenkinek igazolnia kell a megfelelőséget.
Hogyan lesz a függöny lángálló? Kétféle technológia
De hogyan érik el, hogy egy textil ne égjen? Alapvetően két eljárást különböztetünk meg:
Utólagos impregnálás: A kész szövetet vegyi anyagokkal kezelik, amelyek hő hatására gázokat fejlesztenek, elfojtva ezzel az égést. Ennek hátránya, hogy az anyag mosáskor elveszítheti védő tulajdonságát, így időről időre újra kell kezelni. Ez egy szálloda esetében logisztikai rémálom lehet.
Szálban módosított (inherens) lángállóság: Ez a modernebb és megbízhatóbb megoldás. Itt már a poliészter szál kémiai szerkezetét módosítják (foszforvegyületek beépítésével) a polimerizáció során. A legismertebb ilyen márka a Trevira CS. Az ilyen anyagokból készült fényáteresztő függöny vagy sötétítő textil tulajdonsága örökös: nem kopik ki, nem mosható ki, és az anyag élettartamának végéig megmarad.
Történeti háttér: a tragédiák tanulsága
A szigorú szabályozások sajnos tragédiák árán születtek. A tűzvédelem történetének egyik legszomorúbb fejezete az 1942-es bostoni Cocoanut Grove szórakozóhely tüze, ahol 492 ember vesztette életét. A vizsgálatok kimutatták, hogy a tűz terjedését drámai mértékben felgyorsították a mennyezetről lógó, erősen gyúlékony dekorációs drapériák és műbőr borítások. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai (majd később a nemzetközi) építési és tűzvédelmi kódexeket, ráirányítva a figyelmet a belsőépítészeti textíliák veszélyeire.
A modern szállodai textília gyártása ma már ezen tapasztalatokra épül. A cél a „flashover” (a hirtelen, robbanásszerű tűzátterjedés) elkerülése, hogy a tűz a keletkezési helyére korlátozódjon, amíg a tűzoltás megkezdődik.
Összegzés
Bár a magánlakásokban jelenleg nem kötelező az ilyen típusú anyagok használata, a függönyvarrás során egyre több tudatos megrendelő választja otthonra is a lángmentesített textíliákat. Egy elegáns, szép függöny ma már nemcsak az otthon melegét és intimitását biztosítja, hanem a benne élők fizikai biztonságát is. Legyen szó egy nehéz esésű sötétítő függöny kiválasztásáról vagy egy könnyed nappali függöny megtervezéséről, érdemes a biztonsági paraméterekre is rákérdezni. A lángállóság nem luxus, hanem egy láthatatlan védőpajzs, amely akkor vizsgázik, amikor a legnagyobb szükség van rá.
